Nagyon akartam ezt a könyvet eredetiben, de nem jött össze. :/ Viszont még mindig akarom a polcomra, és meg is lesz! :) Nekem kicsit nagyon nehéz beszerezni az áhított könyveket, ezért először e-bookban próbálom őket levadászni. Lissa Price ezen munkáját is netről töltöttem, és eddig ezzel a könyvvel tartom a rekordom. Három nap alatt sikerült kiolvasnom ezt az Éhezők Viadala szerű történetet, amit szerintem méltóképpen emlegetnek egy lapon Suzanne Collins best-sellerével.
Egy évvel ezelőtt Amerikát spórabombákkal támadták meg. A vírus ellen először a kiskorúakat, és az időseket oltották be, ám a felnőtt nemzedéknek már nem jutott időben ellenszer, mindannyian meghaltak.
Callie Woodland ebben az új világban próbálja túlélni a mindennapokat beteg öccsével, és jó barátjával, Michael-el. Törvényes gondviselő híján önkényes lakásfoglalók, gyakran bujkálnak a helyi marsallok elől, akik sintér módjára gyűjtik be az utcagyerekeket. Úgy tűnik nincs menekvés ebből az életből, ám Callie egy nap tudomást szerez egy Elsőrendű Állomás nevű helyről, ami kiutat jelenthet a nyomorból. Csak egy dolgot kell tennie: bérbe adni a testét, ami fölött egy számítógépes program során, egy szenior veszi át az uralmat, hogy újra fiatalként éljen egy darabig. Ám egy nap hiba csúszik a programba, mert egy bérlés során Callie magához tér.
Nagyszerű, zseniális, lebilincselő történet! Minden percét élveztem, többször is újraolvasnám, és türelmetlenül várom a folytatást!
A sztori egy újabb háború következményeit meséli el, amit csak a tinédzserek, és a megnőtt életkorral rendelkező idősek élnek túl, egy oltásnak köszönhetően. És mivel a szülők sorra meghaltak, ezért a gyerekek utcára kerültek, út és példamutatás hiányában pedig a többség züllik. Ezért az idős vezetők a marsallok által begyűjtik, és intézetbe zárják őket. Persze nem mindenkit, mert aki tud elszökik és bujdos, vagy ha van törvényes képviselője, rokona, akkor az nyugodtan élhet. A történet főszereplőjének az előbbi jutott, miután anyja meghalt, tudós apja pedig eltűnt, és valószínűleg megfertőződött. Callie magára maradt kisöccsével, és egy fiúval, aki állandó segítője. Az egyetlen ember, akire számíthat a nehéz időkben. De egy nap nagyon kicsin múlt, hogy elkapják őket, ezért a lány úgy dönt, jelentkezik a "testbanknál", és bérbe adja azt, amije van: jelenesetben a testét. Mint azt már a bevezetőben olvashattátok, a testbank egy számítógépes programnak, és egy chipnek köszönhetően az alany tudatát elválasztja a testétől, és egy másik illető tudatát helyezi át a bérelt testbe. Az eredeti gazda úgy érzi magát, mintha aludna, amíg a testét egy bérlő, vagyis egy idős, "szépkorú" irányítja, mintha a sajátja lenne. Callie sürgősen pénzhez akar jutni, hogy öccsét biztonságban tudja, ezért vállalja el a munkát. De a bank csak három bérlés után fizet. A lány bevállalja, de az utolsó, egy hónapig tartó "munkánál" valami gond lesz az összeköttetéssel, és egy klubban magához tér. Nem megy vissza az Állomásra, mert attól tart, a megszakadt bérlés miatt megvonhatják tőle a pénzt, és nem tud otthont biztosítani a testvérének. Ezért átveszi bérlője helyét, és úgy tesz, mintha még mindig a kliens irányítaná. Csakhogy a maradék három hét nem telik el eseménytelenül. Még a klubban megismerkedik egy gazdag fiúval, Blake-el, és pár fiatal testben lévő szépkorúval. Majd a fejében megszólal egy hang, aki felakarja őt használni egy dologra.
A történet megfogott, nagyszerű az eleje, és a folytatás is. De amikor Callie gazdagként kezd el élni, és egy kis románc is beköszön, egy kicsit kiszámíthatóvá vált az egész. Aztán jöttek a meglepetések, hogy az utolsó bérlő igazából miért is akarta pont a mesterlövész Callie-t magának. Nem, ez még így is kiszámítható volt, de akadtak olyan részek, amikre nem számítottam. Például az intézet... a könyv legjobb fejezete, egyszerre volt izgalmas, szorongató, és fájdalmas. De a vége volt a legbrutálisabb, tátva maradt a szám a meglepetéstől. És amikor kezdtem összekaparni a gondolataimat, és a helyére tettem mindent, az utolsó oldal tartogatott még egy fontos morzsát, ami teljesen összezavart... és azóta is rágódom rajta. Remélem a második rész választ fog adni erre, és még több gondolkodni valót ad fel.
A karakterek közül Callie és Michael a kedvencem. Mindketten erős egyéniségek, kitartóak. Csak azt sajnálom, hogy Michael keveset szerepelt. De gondolom ez a folytatásnál változik. Blake nem fogott meg, de az ő karaktere nekem rejtély, és aki olvasta a könyvet, az tudja mire értem. ;) És ugye van nekünk egy főgonoszunk, aki sunyi, alattomos eszközökhöz nyúl, hogy elérje célját. Ő pedig az Öreg, az Állomás vezetője. Hihetetlen karakter, nagyon agyafúrt. Kíváncsi vagyok, hogy ki is ő valójában.
Nem győzöm hangoztatni, hogy milyen jó könyv! Ekkora katarzist az Éhezők Viadalánál tapasztaltam utoljára. Viszont van egy gondom ezzel a történettel. Először is leszögezném, oké, addig fejlődött a tudomány, hogy megnőtt az emberek élettartama, de az már fura, hogy egy tizenévesnek egy százvalahány éves a nagyszülője. Sokan középkoruk után vállaltak gyereket? Persze megtörténhet, ezek a kiskorúak és szépkorúak közti korkülönbség, de kicsit túlzásnak tartom. Persze ez az én egyéni problémám. :)
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése