Vavyan Fable - Szennyből az angyal

     Még régen ajánlották Fable ezen munkáját, gondoltam majd egyszer sort kerítek rá. Aztán egyre több pozitívumot olvastam a könyvvel kapcsolatban. Sokan úgy emlegetik, mint az írónő legjobb munkáját. Egyre kíváncsibb lettem erre a történetre, és pár hete nekiültem.

     Tonie csak egyet akar. Elhalálozott nagybátyjától örökölt házában eltölteni Karácsony szent ünnepét, egy társközvetítő által kapott férfival. 

A pulyka sül, az óriásfa a nappaliban díszeleg, a bácsi által berendezett horrorház készen áll a vendég fogadására, ám a vártnál többen érkeznek. Elsőként az új államember amnesztiájának köszönhetően néhány bűnöző, akik  a megboldogult smasszer antik kincsét keresik, majd Tonie családjának tagjai. És ha ez még nem lenne elég, a múltból ismerős, meglepi hapsi is gyanús. Talán a krapek nem is a társküldő szolgálattól jött?    

     Bevallom, a sok pozitív  kritika miatt sokat vártam ettől a regénytől. Bár ne tettem volna. Igaz poénos, tanulságos, de nem tetszett annyira, mint amennyire számítottam. 

A történet egy forgatókönyv írónőt állít a középpontba, Toniét, aki nem bírta el a média súlyát, ezért lelkileg  összeroppant. Sokáig nem érdekelte a külvilág, ezért a szervezete kissé megvakította a lányt. Ha nem akar látni, akkor nem is fog. Kontaktlencséire, azaz "látásmankóira" támaszkodva éli unalmas mindennapjait. De a Karácsonyt normálisan akarja eltölteni, egy pasival. S ha nincs épp önként vállalkozó, akkor rendel magának. Csak nem épp a megrendelt egyén lépett be a küszöbön. Nagy szerencséjére. 

Na már most Tonie nagyon jó fej, vicces kifejezéseket dob be sokszor, amin jóízűen mosolyogtam. Néha sajnáltam, mert amit az emberek tettek vele, az nem lehetett kellemes. És nem volt neki elég, hogy munkája miatt a tömeg elvárta tőle az ilyen-olyan viselkedést, de még egy halálesettel is meg kellett birkóznia. Amiben csak Grand segített neki. Akit most említettem, az a lány ajándéka, piros masni nélkül. A pasi egy ex-zsaru, akit hajdanán dutyiba zártak, igazságtalanul. És amikor az amnesztiának köszönhetően kiszabadul, megpróbál talpra állni. Útja pedig a régi, immár halott börtönőrének házához vezet, aki anno egy kincsről dicsekedett a raboknak. S miután aljas módon az ajtó elől elhessegette az igazi karácsonyi pasit, ő vette át a helyét. Bár az elküldött azért még megpróbál bejutni elrendelt hölgyéhez.
A többi szereplő sem elhanyagolható, mert van itt kérem szépen egy "szellemes" szomszédasszony, egy vérig sértett nővérke és anyuci, no meg három dallasneves lurkó. A csemetéket bírtam, jó tinédzserekhez híven fel volt vágva a nyelvük, ahogy az kellett. Ja, idővel az apukák is betoppantak, meg a kanapéimádó bűnözők.
A kedvenc karakterem Tonie, aki szépen rávilágít a szent ünnepre. Megmutatja, hogy a Karácsony manapság már nem feltétlen a szeretet ünnepe, hanem a pénztárcáé. Milyen igaz! Sokszor én is azt tapasztalom, hogy az emberek azon stresszelnek, milyen drága és nagy ajándékkal mutassák ki a szeretetüket. Amivel persze az áruházak járnak a legjobban. Pedig elég lenne egy őszinte ölelés, néhány kedves szó, vagy ami a legjobb, egész évben kimutatni az egymás iránt érzett, őszinte érzést, nem csupán néhány napra. Persze aki ahhoz van szoktatva, hogy csak az "angyalfa" árnyékában talál csomagolt szeretetet, azt sürgősen át kell szoktatni az eredetire.

Ha összesítenem kell, akkor egy kellemes karácsonyi börleszk, ami bölcsen lerántja a leplet hőnszeretett ünneptartásunkról, és életre pofoz minket, hogy minden nap, őszintén szeressük egymást. Ez nagyon tetszett, és Fable szófordulatai is - mint mindig -, főkarakterestől, de valahogy olyan, mintha ezzel a történettel már találkoztam volna, csak más felvezetéssel. A karakterei ismerősek, és a magánproblémáik is. De a történet olykor ad némi csavart, részletet, amit a regény elején nem is veszünk észre, majd csak a legvégén, amikor beleordít az arcunkba. De akárhogy is, ha az egész sztorit nézem, akkor is csak közepest tudok neki adni.

7/10          

   

Vavyan Fable - Mesemaraton: Emlékfutam

     Nemrég bezsákoltam Fable Mesemaratonjának folytatását, az Emlékfutamot. A történet nem meglepően hasonló az első részhez, csak más főszereplőkkel. De azért a régi kedvencek is helyet kapnak egy pár bekezdés erejéig.

     Hella Postor, a multigazdag idős hölgy, évekkel később nosztalgiaképp megrendezi az annak idején nagy sikert aratott Mesemaratont, Emlékfutam alcímmel. Versenyzői nem mindennapiak, akik "terheikkel" még inkább színesítik a kalandokkal teli futamot. A vadregényes tájak élvezetét csakhamar beárnyékolják a maffiózók, vámpír és gyilkos támadások, valamint a féltő társak. 
Allegra egy fiatal, lelki gondokkal küzdő írónő, aki egy véletlen folytán összeakad a maffiózók és egy terhes "keresztlány" célkeresztjében lévő indiánfelmenőkkel rendelkező trénerrel, Brayden-nel. Egyességet kötnek, segítik a másikat a versenyhez való felkészülésben, ám hamarosan nemcsak a nyeremény utáni hajsza köti össze őket. 

     Kicsit nehéz dolgom van ennél a könyvnél, mert az elejét nagyon szeretem. Úgy voltam vele, hogy magasan túlszárnyalja az első részt. De a közepétől valahogy megfeneklett az egész történet. Persze haladt a sztori, de idővel a valóságból túlságosan is fantáziába hajlott egy-két dolog. Értem itt például Allegra volt férjének és agyászának boncesetét, amit nem találtam viccesnek, inkább visszataszítónak. Ember olyat nem élne túl, de a két hapsi simán összekapja magát, és továbbmegy. Persze ez egy könyv, de akkor is, az adott történet vagy legyen fantasy, vagy maradjon meg a mai valóságos résznél. Néhány esetnél is akadt némi hiányérzetem. Például a végén a versenyzők további élete egy pár zárójeles szóval ellett intézve, valamint Allegra és Brayden előző életének története is inkább lógott a levegőben, minthogy érdekesen legyen tálalva. Az a kis rész nem volt rendesen befejezve...szerintem. Továbbá az utolsó oldalakat összecsapottnak érzem, és a végső "küzdelmeket" is.
Hogy valami pozitívat is mondjak - a karakterek sokkal jobban tetszettek, mint az előző kötetben. Főleg a két főszereplő, Allegra és Brayden. Közülük is inkább a nőszemély. Eszméletlen volt, amit levágott Faveláékal. XDXD Már azért a részért érdemes volt elolvasni a könyvet. Persze akad jó pár komikus rész, amin remekül ellehet szórakozni, meg pár új kifejezés, amit simán belehet építeni a szlengszótárakba, ezt nem is vitatom. A jól megszokott humoros Fable stílus itt is méltóképp mutatkozik, főleg az elején. A második felén már ritkábban röhintettem el magam, inkább csak eleresztettem egy-két szolid mosolyt.
Az értékeléssel egy kicsit gondban vagyok, mert ha a két művet össze kellene hasonlítanom, akkor...nem, nem tudnék nyertest hirdetni. Mindkettőnél vannak erős és gyengébb részek. De mivel most az Emlékfutamról van szó, meg kell mondjam, azért megérdemel egy jó osztályzatot. Sokszor kellemesen kikapcsolt, elszórakoztam rajta, és a romantikus szál is tetszett. Az írónő szépen bemutatta a  kémiát a két fél között, és az utolsó bekezdésig lehetett azért szurkolni, hogy igazán egymásra találjanak.

8/10    

Vavyan Fable - A Halkirálynő és a Kommandó

     Egy újabb Fable regény, ami az eddig említettekkel ellentétben full krimi és akcióregény, persze a romantika sem hiányzik belőle, de a legfőbb vonal mégis a nyomozó és csihipuhi részek. A Halkirálynő nem egyetlen történetet foglal össze, hanem több apró bűnügyet is. De ezzel az egy könyvvel nem ér véget a rengeteg kaland, hanem hála az égnek sorozatosan kapjuk Den és Dan izgalommal teli fejezeteit.

      Denisa Wry, Line város aktuális G.I. Jane-e nagyszájú, káros szenvedélyektől nem mentes életet él, a piti és nagykutya bűnkövetők ádáz ellensége. Nő lévén a "gyengébbnek" vélt ügyeket - szatír, útszéli fojtogatós gyilkos - mindig ő kapja, amit rendesen meg is szív. De nem hátrál, nagyobb ügyeket akar, amibe hamarosan bele is folyik. Egy maffiózó célkeresztjébe kerül, aki egyetlen porcikáját sem kíméli. De nemcsak őt, hanem Mogorva kollégáját is szívesen csépelteti embereivel, aminek egy filmforgatás tökéletes fedezéket biztosít. 
A város biztonságáért nemcsak a páros küzd, hanem egy megfoghatatlan igazságosztó: Justitia, aki mögött hamarosan, egy egész "kommandó" sorakozik fel.  

     Anno az egyik munkatársam adta kölcsön ezt a könyvet, amit nagyon szerettem volna tőle megvásárolni, de sajna nem adta el...a piszok. :D :|. A borító nem fogott meg, azt elég gagyinak találom, bár ahogy elnézem, igen spoileres. A tartalom viszont annál inkább lekötött. Denisa egy igazi belevaló pipi, adrenalinfüggő, azt már hamar kilehetett venni. Ahhoz képest, hogy mennyit vedel és cigizik, elég jó fizikummal bír. Amire nagy szüksége is van a bajkeverők ellen. Szegény csajt sokszor sajnáltam, mert két oldalanként agyba-főbe ölték a magukat keménynek hitt "férfiak". Én mondom, ennek a nőcinek annyi élete van, mint egy macskának, ha nem több. És ez csak egy kötet. Képzelhetitek, a többiben mennyid kap...ajjajjj. Ha ebből film készülne, a pasinemzet megsértődne, micsoda szupertúlélő fájterkedik a vásznon. Viszont ha egy kicsit visszafognának a csajt ért sérelmek ábrázolásából, akkor faja akciófilmnek lennénk a szemtanúi.
A romantikus lelkem is kapott egy kis izgalmat, amit a Mogorva Belloq garantál. Méltó a Den által kapott gúnynévre, de a kötekedő viselkedés nála is csak egy palást, mint Denisánál. Még az Isten is egymásnak teremtette ezt a két karaktert, vagány páros. Egyikük sem feladós típus, és a fiatalabb rokonaik sem. Denisa, Martin nevű öcsikéjét le sem tagadhatná - ugyanolyan "mindenbe beleüti az orrát" emberke, mint nővére. Hiába van sokszor veszélyben az élete, fittyet hány mindenre, és csak megy a drága, hogy segítsen a bűnözők ellen. A másik rokon a pici Ella, Daniel kislánya, aki kora ellenére nagyon okos, és ha bajba is kerül, bámulatos módon őrzi meg hidegvérét. Persze egy nem gyenge elrablás után azért eltör a mécses, de kinél nem? Ebbe a kislányba több bátorság szorult, mint bármelyik felnőttbe.
A többi szereplő közül is akadt néhány kedvelhető karakter, főleg Denisa és Daniel közös barátja, az a mozgássérült pasi, akiről sejtettem, hogy igazából kicsoda és milyen szerepet tölt be a történetben, de bevallom, nem hittem benne. Hogy miben? Hát, olvassátok el a regényt, és megtudjátok. ;) Mindenesetre ez a pasi is acélember, az tuti.
Nagyon jó krimi, részletesen közölt akrciórészekkel, izgalmas fordulatokkal, kedvelhető, kellemesen beszólogatós karakterekkel, jó sok megoldott bűnüggyel, és azt hiszem egy függőben lévővel is, aminek kíváncsi vagyok a kimenetelére, de még pihentetem a folytatást..egy kicsit. Ti ne tegyétek! ;)

9/10


                                                   Denisa - Dobó Kata 

                                                    Daniel - Nagy Ervin

Vavyan Fable - Álomhajsza

     Molnár Éva, azaz Vavyan Fable, már egy ideje az egyik kedvenc íróm lett. Fantasztikus regényeket ír, s büszke vagyok rá, hogy magyar, és arra, hogy én is ehhez a nemzethez tartozom. Műveit az egész világnak látnia kell, nem tudom, fordították-e regényeit valamilyen nyelvre? Mert megérdemelné.
Az Álmok tengere után megismerkedtem egy hasonló témájú és sémájú történettel, az Álomhajszával, ami nekem úgy tűnik, mintha Jassalék kalandjainak vázlata lenne. Több hasonlóságot észrevettem, de, hogy mik azok, azt nem árulom el. ;) Mindenesetre mindkét történetet érdemes elolvasni, az hétszentség.

     A világot különös teremtmények tartják rettegésben. A ködszerű éjjellények átvették az uralmat az éjszaka felett, amivel megfosztották az embereket a nyugodt, esti óráktól. A napnyugta után szabadban lévő emberek/állatok biztos menedék hiányában elköszönhetnek életüktől, ha szembekerülnek egy ilyen gyilkos csoporttal, akik keresztülsuhanva rajtuk, kiszívják nedveiket, s üres porhüvelyket hagynak maguk után. 
Azonban van egy fegyver, ami örökre véget vethet az éjjellények rémuralmának, egy bizonyos Kék Kristály, ami egy különleges erőkkel/állatokkal felruházott fiatal lányra, Liliára van bízva. Neki kell eljuttatnia a "kulcsot" egy varázslóhoz, hogy az emberek ismét élvezzék az éjszaka szabadságát. Segítségére három, fogságból kiszabadított harcos rendeltetik: a nagyképű Shorr, a "haspók" Brund és a visszafogott Chad. Ők négyen indulnak az ismeretlenbe: álomvilágokon és érdekes tájakon át vezet utuk, s egyik alkalomkor egy fekete ruhás harcossal is megismerkednek, aki egy kaland során csatlakozik hozzájuk. A titokzatos Sheym-el megerősödve, a kis csapat egyre biztosabban halad a rengeteg veszélyt és ellenséget hozó cél felé. 

     Kristen Levy, nagyszerű táncos, aki nemcsak hódol kedvenc elfoglaltságának, hanem oktatja is. Egyik alkalommal rámosolyog a filmvilág, amikor egy neves rendező megpillantja egy klipben. Főszerepet kínál neki új, fantasy filmjében. A lány némi habozás után elfogadja a lehetőséget, és hamarosan kamera elé áll az akciófilmek sztárjával, a hiú Kyan Spitz-el, két izomagyú követőjével, valamint egy érdekes figurával, aki eddig csak dublőrként tevékenykedett. Kristen elképesztő élményeket tudhat magáénak a forgatás alatt, többek között a Shorr-t alakító Kyan miatt. A férfi bedobja magát, csábítgatni próbálja a lányt, hisz egy promóciós románc nagyot dobhatna a filmen, s ezáltal az ő egóján/hírnevén is. De Kristen, alaposan felvágott nyelvével minden próbálkozást hárít. Alkalmi szomszédja, Brad O'Ross (Sheym), hamarosan bizalmas barátjává és segítőjévé válik a film, valamint a veszélyes családi problémái közepette. 

     Gondolom feltűnt, hogy két bevezetőt írtam le. Azért, mert ez a kétkötetes könyv, két egymásba fonódó, fejezetenként váltakozó történetet mesél el. Az egyik egy fantasyt, a másik pedig egy filmforgatást mutat be, valamint a szereplők magánéletét. Az a baj ezekkel a könyvekkel, hogy mire belemerülök a fantáziavilágba, hirtelen váltja a valóság...és fordítva. Idővel persze meglehet szokni, és az az érdekes, hogy bár a két történet különböző korban/időben játszódik, mégis összhangban van, ahogy a karakterek is.
Lilia világa tele van kalanddal, izgalmas és csodaszép helysínekkel. Kristen élete sem hétköznapi, nemcsak a film kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást, és nemcsak csípős megjegyzésein derülhetünk jókat, hanem izgulhatunk is érte, mert egy családtagjának köszönhetően veszélybe kerül. Hála az égnek - és az írónőnek ;) -, ahogy Liliának, úgy megtestesítőjének is akad egy testőre, akivel idővel elmélyül a kapcsolata, és ezáltal egy kis romantikus olvadozásban is részünk lehet. Kedvenc jelenetem a csókjelenet, mindkét történetszemszögből pazarul, szívmelengetően van lefestve, de mégsem nyálasan. Na és Lilia nővé válása, hát :D eleinte vicces, de érzelmes. Annál a résznél is falták szemeim a betűket. :P Az állataira is szívesen emlékszem, főleg a fekete párducra. Az a macska nagyon védelmezte, még attól is, amitől nem kívánta. :)
Mit is mondhatnék. Aki szereti a fantasy, harcosokat felvonultató, világmegmentős történeteket, valamint aki nem tud megválni sziporkázó, romantikus, szép adag akcióval rendelkező könyveitől, annak nagyon befog jönni Meseanyó fantasztikus, kéttörténetű, mégis szinkronban haladó világa. A karaktereket hamar meglehet kedvelni, no nem mindet, de kinek hogy.

9/10

Vavyan Fable - Mesemaraton

   
     Egy kicsit csalok, mert ezt a könyvet nem olvastam, hanem hallgattam. ;)
Fable egyik kis bohósága vicces, kalandos, icipicit romantikus vonásokkal rendelkezik. Ezt a hangoskönyvet munka közben hallgattam, és mondanom sem kell, néha ciki helyzetekbe kerültem, amikor egy-egy poénos esetnél felröhögtem. Például amikor az öreglány meggyanúsította a fiatal főszereplőt azzal, hogy pornográf tartalmú könyvecskéket dugdos a zsebében. :P De nem húzom tovább, jöjjön egy kis bevezető:

     Hella Postor, egy módos öregasszony, aki egy poros könyvtárban találkozik egy szürke, könyvmoly lánnyal - Athena Dobos -, aki fiatalkori önmagára emlékezteti. Általa újra szeretné élni ifjúságát, ezért ajánlatot tesz a lánynak. Induljon a maga rendezte Mesemaraton nevű lovas/terep versenyen, és lehetőleg nyerje meg. Versenytársa az öreg hölgy jobbkeze, egy titokzatos múltú, magának való fickó, aki hamarosan elfoglalja a lány szívét...

     Ez a történet nyugodtan lehetne szirupos és giccses, egy kis naplementébe lovaglással megspékelve, de nénénk, régi kedvese fiának szánja önmaga frissebb mását, ezáltal elrontott múltján változtatva. Valamint néhány gengszter és bérgyilkos is képbe kerül, akik Athenát és "Bel Ami"-t veszik célkeresztbe.
A versenyzők is megérik a magukét, főleg az egyik tag esete maradt meg bennem, akinek női lelke nem érezte jól magát férfiúi testében. Ezen a problémán az egyik rossz arcú alak tévedésből segített, amikor Athena kedvesét próbálta meg kasztrálni.
A főszereplő lány jellemfejlődését öröm volt megtapasztalni, fejezetről-fejezetre omlottak le maga köré emelt falai, és vált határozottabb jelenséggé. Választottja viszont eleinte elég ellenszenves volt, de a közepétől már én is láttam azt a páncél alatt lévő értéket, amit a lány, és emiatt rokonszenves lett. Postor idegesítő volt, de a végén meglepett.
 Az izgalmas verseny néhány humoros, meghökkentő és jól eltalált akciórészt tartogat, s bár ez a könyv nem olyan kiemelkedő, mint mondjuk az általam eddig olvasott Fable regények, mégis működik. Kellemes történet fülnek és szemnek egyaránt.

8/10

Vavyan Fable - Álmok tengere

     Még egy kölcsön könyv, amit azóta e-book-ban is sikerült megszereznem, úgyhogy aki szeretné, szívesen elküldöm, csak egy email címet kérek. :)
Anno egyszer ajánlották nekem Fable munkáit, de elsiklottam felette. De amikor egyszer a kezembe nyomták ezt a könyvét, húúú elvoltam ámulva. Nagyszerű fantasy, jópofa szereplőkkel, "hasfogó" jelenetekkel/szövegekkel. Az írónő regényeit méltán nevezik "fitnesskönyveknek", mert olvasása közben a rekeszizmaid totál ki lesznek, mint egy kiadós edzés után.

     Szóval a történet Yloinában játszódik, aminek királya az igaz és bátor uralkodó, Castaq király. Ám néhányan nem nézik jó szemmel az uralkodó munkásságát, ezért a birodalomra valamilyen szörnyetegeket szabadítanak. A rémuralom visszafojtása érdekében színre lépnek a Viadorok - olyan lovag félék - és a Fivérek. Miután győznek, a három Fivér veszi át az uralkodói stafétát, de a Viadorok figyelmeztetik őket, ha rosszul fognak uralkodni, akkor elzavarják őket. Nem is kell sokat várni, a királyok hamar megrészegülnek a hatalomtól, de amikor az életben maradt öt Viador közül négy visszamegy, hogy beváltsák ígéretüket, tőrbe csalják és a palota pincebörtönébe zárják őket. Csak azért nem végeznek velük, mert egy jóslat szerint, a haláluk felébresztené a rettegett büntetőistent, Sheldet. Sok évet töltenek el a homályban, de az ő és a nép egyetlen felszabadító reménye, az ötödik Viador, Hitehagyott Jassal, a minden érzékétől megfosztott Halál Kertjében raboskodott.
Ám a nép körében terjedt még egy jóslat és hír. A hír az volt, hogy az eredeti uralkodó, Castaq király nem halt meg a Szörnyetegekkel vívott csatában, hanem egy távoli birodalom tengerében, a víz mélyére süllyesztett egykori trónvárosban mákonyszertől alszik. Hamarosan eljön a szabadulás ideje. A jóslat szerint pedig  Jassal, a Viador visszatér a halálisten fogságából, felébreszti Sheldet, harcosokat gyűjt maga mellé, és hazahozza az Alvó Királyt. Akit majd Virtuo, a fikarc varázsló ellenszerrel itat meg. Castaq újraéled, s elfoglalja megérdemelt helyét.
De!...sajnos Jassal, "Hitehagyott" nevét nem hiába kapta. Minden hitét elvesztette a birodalom felé, a hősiesség pedig teljesen kiveszett belőle. Mire oly sok hosszú év után kikerül a Halál Kertjéből, semmi más nem érdekli, csak a kaja, pia és a nők...főleg az utóbbi.
Jassal, a különleges börtönévek alatt egy percet sem öregedett, ennek örömére alaposan beleveti magát a búja élet gyönyöreibe, amíg véletlenül nem találkozik egy vörös hajú csajjal, és a szórakozott varázslóval, Virtuo-val, akik "rákényszerítik" hősi sorsa beteljesítésére...

Ez a könyv nagyon komoly! Maga az alaptörténet ismerős lehet a hős sablonfilmekből - hős + segítő társak + rosszak legyőzése = jók győzése. De a boldog végig elég rizikós az út.
Fable egy olyan világot mutat be, amit ha vászonra vinnének, és a szereplők hűen visszaadnák a karaktereket, tuti bezsebelhetnének érte néhány Oscar-t. A cselekményvezetés nagyon jó, de a végkifejletnél egy picit megijedtem, mert ahogy fogytak a lapok, úgy éreztem, összecsapott lesz. De nem így történt, mert az írónő alaposan odafigyelt a végkidolgozásra, és bár az események pörögnek, mégis tartalmas harcot kapunk.
Az egyetlen, amit picit bakinak tartok, az az egyik harcos, Mytia eredeti származásának ismerete. De ezt leszámítva a többi részlet nagyszerű, ahogy a fantasy világ lefestése is. Ebben a könyvben a karakterek fogtak meg igazán, jó és rossz egyaránt. Nemcsak a bátor harcosok, hanem a beképzelt Fivérek is.
A harcok leírása érdekes, izgalmas, pörgős, és sokszor mulatságos is.
A mű szövegvilága nem szegény iróniában, eszméletlen jól megvan írva minden párbeszéd. A legjobban Jassal és a cserfes, vöröske Nashua civakodásain derültem.
Ez a fantasy történet bővelkedik nagyszerű helyszínekkel, még nagyszerűbb hősökkel és ellenségekkel, részletes és unalmatlan történetvezetéssel, valamint stand up comedy stílusú szövegekkel.
Csak ajánlani tudom, maximum pontszámból, maximumot kap.

10/10

Jassal és Nashua, ilyesfajta dumákat vág le...

" – Dehogynem! Ki nem olyan? Mindnyájunkban van
hamisság, ármányosság, aljasság!
– Nem, mert te hős vagy! Tiszta szívű, egyenes lelkű, igaz
férfi! – áradozik a lány.
– Jaj, cinka! Ha már eddig gyaláztál, nehogy hirtelen belém
szeress!
– Szeressen beléd a kóbor villám! A hullaféreg! A nedvedző
bőrüszök! Az agyevő dobbancs!"

...most komolyan. Nem éri meg elolvasni? :D