Még régen ajánlották Fable ezen munkáját, gondoltam majd egyszer sort kerítek rá. Aztán egyre több pozitívumot olvastam a könyvvel kapcsolatban. Sokan úgy emlegetik, mint az írónő legjobb munkáját. Egyre kíváncsibb lettem erre a történetre, és pár hete nekiültem.
Tonie csak egyet akar. Elhalálozott nagybátyjától örökölt házában eltölteni Karácsony szent ünnepét, egy társközvetítő által kapott férfival.
A pulyka sül, az óriásfa a nappaliban díszeleg, a bácsi által berendezett horrorház készen áll a vendég fogadására, ám a vártnál többen érkeznek. Elsőként az új államember amnesztiájának köszönhetően néhány bűnöző, akik a megboldogult smasszer antik kincsét keresik, majd Tonie családjának tagjai. És ha ez még nem lenne elég, a múltból ismerős, meglepi hapsi is gyanús. Talán a krapek nem is a társküldő szolgálattól jött?
Bevallom, a sok pozitív kritika miatt sokat vártam ettől a regénytől. Bár ne tettem volna. Igaz poénos, tanulságos, de nem tetszett annyira, mint amennyire számítottam.
A történet egy forgatókönyv írónőt állít a középpontba, Toniét, aki nem bírta el a média súlyát, ezért lelkileg összeroppant. Sokáig nem érdekelte a külvilág, ezért a szervezete kissé megvakította a lányt. Ha nem akar látni, akkor nem is fog. Kontaktlencséire, azaz "látásmankóira" támaszkodva éli unalmas mindennapjait. De a Karácsonyt normálisan akarja eltölteni, egy pasival. S ha nincs épp önként vállalkozó, akkor rendel magának. Csak nem épp a megrendelt egyén lépett be a küszöbön. Nagy szerencséjére.
Na már most Tonie nagyon jó fej, vicces kifejezéseket dob be sokszor, amin jóízűen mosolyogtam. Néha sajnáltam, mert amit az emberek tettek vele, az nem lehetett kellemes. És nem volt neki elég, hogy munkája miatt a tömeg elvárta tőle az ilyen-olyan viselkedést, de még egy halálesettel is meg kellett birkóznia. Amiben csak Grand segített neki. Akit most említettem, az a lány ajándéka, piros masni nélkül. A pasi egy ex-zsaru, akit hajdanán dutyiba zártak, igazságtalanul. És amikor az amnesztiának köszönhetően kiszabadul, megpróbál talpra állni. Útja pedig a régi, immár halott börtönőrének házához vezet, aki anno egy kincsről dicsekedett a raboknak. S miután aljas módon az ajtó elől elhessegette az igazi karácsonyi pasit, ő vette át a helyét. Bár az elküldött azért még megpróbál bejutni elrendelt hölgyéhez.
A többi szereplő sem elhanyagolható, mert van itt kérem szépen egy "szellemes" szomszédasszony, egy vérig sértett nővérke és anyuci, no meg három dallasneves lurkó. A csemetéket bírtam, jó tinédzserekhez híven fel volt vágva a nyelvük, ahogy az kellett. Ja, idővel az apukák is betoppantak, meg a kanapéimádó bűnözők.
A kedvenc karakterem Tonie, aki szépen rávilágít a szent ünnepre. Megmutatja, hogy a Karácsony manapság már nem feltétlen a szeretet ünnepe, hanem a pénztárcáé. Milyen igaz! Sokszor én is azt tapasztalom, hogy az emberek azon stresszelnek, milyen drága és nagy ajándékkal mutassák ki a szeretetüket. Amivel persze az áruházak járnak a legjobban. Pedig elég lenne egy őszinte ölelés, néhány kedves szó, vagy ami a legjobb, egész évben kimutatni az egymás iránt érzett, őszinte érzést, nem csupán néhány napra. Persze aki ahhoz van szoktatva, hogy csak az "angyalfa" árnyékában talál csomagolt szeretetet, azt sürgősen át kell szoktatni az eredetire.
Ha összesítenem kell, akkor egy kellemes karácsonyi börleszk, ami bölcsen lerántja a leplet hőnszeretett ünneptartásunkról, és életre pofoz minket, hogy minden nap, őszintén szeressük egymást. Ez nagyon tetszett, és Fable szófordulatai is - mint mindig -, főkarakterestől, de valahogy olyan, mintha ezzel a történettel már találkoztam volna, csak más felvezetéssel. A karakterei ismerősek, és a magánproblémáik is. De a történet olykor ad némi csavart, részletet, amit a regény elején nem is veszünk észre, majd csak a legvégén, amikor beleordít az arcunkba. De akárhogy is, ha az egész sztorit nézem, akkor is csak közepest tudok neki adni.
7/10
A többi szereplő sem elhanyagolható, mert van itt kérem szépen egy "szellemes" szomszédasszony, egy vérig sértett nővérke és anyuci, no meg három dallasneves lurkó. A csemetéket bírtam, jó tinédzserekhez híven fel volt vágva a nyelvük, ahogy az kellett. Ja, idővel az apukák is betoppantak, meg a kanapéimádó bűnözők.
A kedvenc karakterem Tonie, aki szépen rávilágít a szent ünnepre. Megmutatja, hogy a Karácsony manapság már nem feltétlen a szeretet ünnepe, hanem a pénztárcáé. Milyen igaz! Sokszor én is azt tapasztalom, hogy az emberek azon stresszelnek, milyen drága és nagy ajándékkal mutassák ki a szeretetüket. Amivel persze az áruházak járnak a legjobban. Pedig elég lenne egy őszinte ölelés, néhány kedves szó, vagy ami a legjobb, egész évben kimutatni az egymás iránt érzett, őszinte érzést, nem csupán néhány napra. Persze aki ahhoz van szoktatva, hogy csak az "angyalfa" árnyékában talál csomagolt szeretetet, azt sürgősen át kell szoktatni az eredetire.
Ha összesítenem kell, akkor egy kellemes karácsonyi börleszk, ami bölcsen lerántja a leplet hőnszeretett ünneptartásunkról, és életre pofoz minket, hogy minden nap, őszintén szeressük egymást. Ez nagyon tetszett, és Fable szófordulatai is - mint mindig -, főkarakterestől, de valahogy olyan, mintha ezzel a történettel már találkoztam volna, csak más felvezetéssel. A karakterei ismerősek, és a magánproblémáik is. De a történet olykor ad némi csavart, részletet, amit a regény elején nem is veszünk észre, majd csak a legvégén, amikor beleordít az arcunkba. De akárhogy is, ha az egész sztorit nézem, akkor is csak közepest tudok neki adni.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése