Cassandra Clare - Csontváros

     Már jó ideje ütköztem úton-útfélen Cassandra Clare nevébe, főleg a Csontváros (City of Bones) könyve kapcsán. Aztán láttam, hogy ebből a könyvből, és a folytatásaiból filmet készülnek csinálni, és kíváncsi lettem a történetre. Nemrég pedig rátaláltam egy nagyon jó oldalra, ahol az írónő munkáival foglalkoznak, és ugye a mostani legnagyobb aktualitás a Csontváros film. És, hogy ne legyek nagyon lemaradva, rákerestem a könyvekre, és nekiestem az első kötetnek.

     Clary Frey egy este legjobb barátjával, Simon-al, elmegy a közeli Pandemonium nevű szórakozóhelyre. Dübörög a zene, a tömeg egyként táncol, amikor Clary észrevesz egy érdekes szépséget, talpig fehér ruhában, aki egy fiút csábít egy félreeső raktárajtóhoz. Utánuk megy, de amit ezután lát, soha nem felejti el: a lányhoz csatlakozik még két másik fiú, akik körbefogják az elcsábított srácot, és fegyvert fognak rá. Clary rosszat sejt, ezért közbeavatkozik, de a fiú démonná változik, és rátámad egyikőjükre, ami a halálát okozza. De a sokknak itt még nincs vége, mert a vörös Clary-n kívül, senki sem látja a démonölő triót. Vajon miért? Hamarosan erre is fény derül, amikor anyját titokzatos módon elrabolják, róla pedig kiderül, hogy nem az a mindennapi lány, akinek eddig hitte magát.

     Érdekes kis történet, a Harry Potter-hez tudnám hasonlítani. Rengeteg varázslat, démonok, vámpírok és ősellenségeik a farkasemberek, tündérek... szóval mindenféle lényekben bővelkedő ez a sztori, de legfőképp a tinédzserek állnak a középpontban, belőlük is leginkább Clary, valamint Jace. De előbb nézzük a történetet:
 A sztori tetszik, és a cselekménysorozat is egész jó, de az adagolás kicsit... hát ugyanolyan. Először egy kis lazaság, aztán akció, megint lazaság, aztán megint akció, és ez így megy több száz oldalon keresztül, amibe persze egy kis humor is belecsorog olykor-olykor. Viszont nekem jobban tetszett volna egy olyan történetvezetés, ami lassan adagolja az egyre izgalmasabb akciókat, titkokat, információkat, ami részben meg is volt, de van némi hiányérzetem. Igaz, a végét már előre lelövettem magamnak a könyv olvasása előtt, de elvártam volna, hogy a tudás birtoklása ellenére is érdekesen, izgalmas körítéssel kapjam meg a végét. Ehelyett kicsit unalmas volt, és kissé eseménytelen. Izgalmat vártam, de csak nyugodtan olvastam az utolsó oldalakat. Ennyit a történetről, most jöjjenek a karakterek:
Clary-t nagyon bírom, de még inkább a kissé pökhendi Jace-t. Szerettem a jeleneteiket, a csipkelődő párbeszédeiket. Simon, hát őt nem zártam a szívembe, de patkányként csíptem. Alec, róla nem sok mindent tudtam meg, távol áll tőlem a karaktere, viszont testvérét Isabelle-t megkedveltem. Igazi csajos csaj, s emellett még könyörtelen Árnyvadász, aki profin végzi "munkáját". Akit még sok szereplése mellett is idegennek érzek, az Luke, ám van egy karakter, akit ha nem is láttam minden oldalon, de vetekszik Jace-el, és ő Magnus. A kisugárzása, a beszéde, mind megfogott, és magához vonzott. Remélem vele a második kötetben többet fognak foglalkozni, mert ígéretes karakter. Clary anyja, hát őt sajnáltam a múltja miatt, és vállon veregetném a bátorságáért, kitartásáért.
A kedvenc, és a semleges szereplők után szót ejtenék azokról, akikben vagy csalódtam, vagy ki nem állhatom. És ez Hodge és Valentine. Hodge nagyon meglepett, elég ha annyit mondok, gyáva kukac. Valentine pedig egy mocskos alak. Nem tudtam átlátni rajta, rettentő gonosz figura. Nagyon sajnáltam Clary-t és Jace-t, amikor rájuk mosolygott, miközben látta a kettejük közt kialakuló kapcsolatot, és szavaival kínozta őket családias beszédével. Remélem jól megjárja, ráférne.

Bízom a sorozat épülésében, mert jó volt olvasni, csak az arányokkal nem vagyok kibékülve. A folytatástól több csavart várok, érdekes részletet, és Clary kiképzését, valamint több Magnus-t.

8/10    

Szeretnél minél többet megtudni Cassandra Clare regényeiről, és a Csontváros film részleteiről? Akkor katt ide, és kellemes nézelődést kívánok! :)

Egy kis kedvcsináló a készülő filmhez: