Nemrég végeztem Lawrence bácsi új regénysorozatának második kötetével, a Mogyoróallergiával.
Eddig a szerzőtől nem sok könyvet olvastam, sőt A villogó fények kolostora és az Álmaim asszonyán kívül semmit sem, de talán nem is baj. Mert valljuk be, egy idő után, amikor egy szerző több tucat könyvet rak le az asztalra, előbb-utóbb néhány régi részletet átültet az új szerzeményeibe. Ezért jó, hogy nem ismerem igazán a műveit, mert ahogy az Álmaim asszonya, úgy kötött le a Mogyoróallergia is - számomra - újdonságaival.
Debby immár nagykorú, egyetemista, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve, gyógyszerészetet tanul. Próbál megszabadulni négy évvel ezelőtti emlékeitől, de a sors nem hagyja nyugodtan élni, és a titokzatos szellemasszony sem. Mert egy nap tragédia történik az egyetem környékén: egy fiatal lányt holtan találnak a közeli kis tónál; majd egy riporternőt, akit a mogyoróallergiája küldött a másvilágra. Őket további esetek követik, Debbynek pedig minden igyekezete ellenére muszáj belekeverednie az ügyekbe. Ám nyomozása nem sokáig marad titokban, mert a gyilkos egyre gyakrabban kezd az életére törni.
Ez a kötet nagyon bejött! Bár nem mindenben...
Az első rész óta sok regényév telt el, és örülök, hogy Debby nagylány lett. Már korántsem az a kis minden-lében-kanál kis fruska, mint az első kötetben; megfontoltabb, óvatosabb. Nagy trauma érte őt annak idején, amit próbál elfelejteni, de régi barátja Zsiráf, azaz Morgan és az ő titokzatos asszonya tesz róla, hogy felidézze a múltat, és a benne megbúvó nyomozó, ismét a felszínre törjön.
Nagyon sokat nevettem olvasáskor, sokkal több humort tartalmaz, mint az Álmaim asszonya. A történet egy kis bevezető után megint csak gyilkosságokkal folytatódik, aminek felgöngyölítését már a vég előtt kb húsz, harminc oldallal sikerült megejtenem. Ügyesen játszott velem Lawrence bácsi, mert néha teljesen összezavart az információival, és mellényúltam a gyilkos(? ;)) kilétét illetően. De egy elszórt mondatnál összeállt a kirakós, és kicsit csalódtam. Túl hamar rálehetett jönni nemcsak a bűnös kilétére, de az okokra is. Hiányoltam azt a paff érzést, amit az első kötet okozott. Meg az is zavart, hogy Debbyt szinte minden szembejövő férfi feleségül akart kérni. Ez már túlzás volt, szerintem. Az pedig idegesítő, hogy a drága hősnő akárhányszor mászkált/úszkált egy-egy "magányos" helyen, és furcsa hangokat hallott, állandóan elkiabálta magát: van ott valaki? Hát persze hogy van csibém, sőt... gyakrabban be kellett volna álomasszonykának fognia védelmezettje száját. De gondolom kitaláljátok, hogy rendszerint megússza a galibákat. Amiből van szép számmal, és nagyon jóra sikeredtek. Dög leszek, mert nekem azok a kedvenc részeim, amikben Debbyt megpróbálják eltenni láb alól. :P Izgik, van bennük feszültség, szépen ám. Meg aztán a leányzó tett/mondott néhány olyan dolgot, amin fetrengtem a röhögéstől. Például, amikor húzta a mézes madzagot Mike előtt. XDXDXD
Nagyon tetszik Debby ravaszsága, néha tényleg meglepett. Ártatlan cselekedeteivel olyan bizonyítékokra tett szert, amik eszembe sem jutottak. Ujjlenyomatokat és DNS mintákat nagyon jól tud gyűjtögetni, bár nem követném a példáját. :P
Nagyon kellemes, izgalmas, és vicces olvasmány volt, még ha akadnak buktatói is.
Az utolsó oldalak egyikén 2013-ra ígérik a folytatást, hát rajtam nem múlik, én már nagyon várom! :) De remélem nem ugrunk előre még négy évet az időben, és abban is bízom, hogy Debby életében Zsiráf egyre fontosabb szerepet tölt majd be.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése