2012. augusztus 9., csütörtök

Melissa Panarello: Minden este 100-szor, kefével - A szicíliai Lolita naplója


     Nemrég az egyik gyakran látogatott fórumon szemen ütött egy filmcím: Melissa P. - Minden este 100-szor, kefével.  Hogy őszinte legyek, leginkább a "kefével" szó miatt kattintottam a címre, bővebb információért. És amin kuncogtam kicsit, annak kb tényleg az volt a jelentése... és nem a szőnyegtisztítást jelentette. :P
Nem sokáig filóztam, letöltöttem a filmet. Mivel mostanáig nem hallottam róla, ezért nem tudtam, hogy ez eredetileg egy naplóadaptáció. Megörültem neki, és nagy reménnyel a könyvre is sikerült rátalálnom. Mit mondjak, lapszámát tekintve kevéske, viszont a tartalom, az rengeteg.


     Melissa 14 éves olasz diáklány, aki gyönyörködve szemléli nőiesedő testét, és idővel ki is használja. Szíve hamarosan megdobban egy fiú iránt, aki nem értékeli őt, csak tárgyként kezeli. De ezt a lány csak akkor bánja meg, amikor titkos naplójának gyón. 
Hamarosan elragadja őt a szenvedélyes életvitel, és hagyja, hogy a férfiak kihasználják. Ám szíve mélyén másra vágyik. Igazi kapcsolatra, szerelemre, olyanra, aki önmagáért szereti, nem pedig pusztán a testéért. 
  
   
     Bridget Jones után nem sok kedvem volt még egy naplóbejegyzéses könyvhöz, de ez a történet meggyőzött, hogy legközelebb se féljek az ilyen módban közölt történetektől.
Ez a sztori nekem nagyon hasonlított az Egy nimfomániás naplójához. Ebben is vannak meghökkentő történetek, sőt, sokkal több. Melissa Panarello egyszer sem ködösít, minden bejegyzésénél nyersen és egyenesen fogalmaz. Részletesen, izgalmasan meséli el tapasztalatait, amit kislányként szerzett. Sokszor elképedtem, hisz ilyen sztorikat csak felnőttektől olvastam, nem pedig egy 14-16 évestől. Én is átéltem már ezt az önkereső, szeretetéhes korszakot, de nem szaladgáltam a pasik karjaiba gyengédségért. Inkább a macskámhoz bújtam, ha szomorú voltam, ez a kicsike meg másfajta kandúrok társaságát kereste. Hoá...
Melissa egy buta fruska. Fiatal, hajtja a kíváncsiság, és élvezi, ha felfigyelnek rá. Jóformán aki leszólítja, azzal rövidesen ágyba, meg satöbbi helyre bújik. Egy darabig élvezi a helyzeteket, de otthon bőg, mert kihasználják. Látszik, hogy gyerek, mert mit várt? Undorítóak azok is, akik kiélték rajta állatias vágyaikat. De ez a pipi bosszantó volt, mert otthon megszólalt a lelkiismerete, és telebőgte a párnáját. Miért nem tudott nemet mondani? Megvolt a magához való esze... már amennyi. Olyan, mintha két énje lenne. Az egyik egy valódi kislány, a másik pedig egy... egy... egy lábtörlő. Másnak igyekezett mindent megadni, hogy maximálisan elégedettek legyenek vele, és ez a csúcsig meg is volt, csak utána hessegették el.
Őszintén, ahogy egyre többet olvastam róla, elkezdtem sajnálni. Egy ördögi körben él, amiből nem bír kitörni. Semmit sem tudott igazán az életről, csak megszokott egy rendszert, amibe meggondolatlanságból vágott bele. Gyerekfejjel, s persze felnőttként is követünk el ezer, meg ezer hibát, de Loly aztán nyakig belemerült. Hja, Loly - ezt a nevet az egyik partnere adta neki, akivel látszott valami komolyabb kialakulnivaló, de túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Pedig a kiscsaj abban reménykedett, hogy ő lesz a megmentője, aki vigyáz rá, és segít neki, hogy kiszabaduljon erőszakos légköréből. Hát nem. Túl szép lett volna. Kicsit próbált ő önállóan megújulni, eltemetni a vele történteket. Ez a megújulás pedig a könyv címében rejlik, mert minden este 100-szor fésülte át a haját, amíg a kalandok miatt összekócolódott koronából selymes zuhatag nem lett, ameddig vissza nem változott szenvedélyes nőből, kíváncsiskodó kislányba.  
A napló vége meg teljességgel hihetetlen. Nem számítottam rá. Amiről most eszembe jutott egy nyomdafestéket nem tűrő mondás. De ha ki is írnám, persze csillagozva, akkor simán kilehet belőle következtetni a végkifejletet, amit nem akarok. Inkább olvassátok el, szerintem megéri.

8/10  

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése