Leslie L. Lawrence - Álmaim asszonya

     Sokat nézelődöm a neten új könyvek után, és kiszemeltem magamnak Lawrence bácsi (kollégám mindig röhög ezen a megnevezésen) új köteteit: az Álmaim asszonyát és a Mogyoróallergiát. Beleolvastam a tartalomba, és kíváncsivá tett. Már csak azért is, mert fura volt, hogy most a felnőttek helyett, egy tinédzserlány áll a középpontban, Deborah O"Hara.
És egy nap, amikor párommal a városban kóboroltam, bementünk ajándékkönyvet venni a könyvesboltba. Az ajándék megvolt, kifizettem, és már épp a kilincsen volt a kezem, amikor azt éreztem, hogy rá kell néznem az egyik polcra. Hallgattam a belső hangra, és láss csodát, ott volt a két kötet: szépen egybekötve, frissen, ropogósan. Akkora helybensprintet vágtam le, hogy csak néztek a népek. Gyorsan lekaptam a polcról, mintha attól féltem volna, hogy valaki megelőz, és elviszi az orrom elől.
Szóval megszereztem. Elolvastam, és...

     Debby O'Hara az átlagos amerikai tinédzserek életét élné, ha álombéli asszonya hagyná. Éjjelente jelenik meg előtte a titokzatos, ismeretlen nyelven beszélő, és furcsa, régi ruhába öltözött nő, aki gyakran megmenti a meleg helyzetekben. Szüksége is van az útmutatásra, mert az államokban évek óta tevékenykedő sorozatgyilkos egyre közelebb kerül kisvárosához. 
Egy nap három idegen férfi érkezik a településre, és velük együtt a baj is rátelepszik a városkára. Főleg akkor, amikor egy fiatal lányt holtan találnak a közeli lelátónál. És ekkor a tizennégy éves Debby megfogad valamit. Mégpedig azt, hogy elfogja a sorozatgyilkost. 

      Erről a lányról nekem a kis nyomozócsaj, Nancy Drew jut az eszembe. Mindkettő sorra üti bele az orrát a megoldandó bűnügyekbe. Igaz Nancy történeteit nem olvastam - csak egy filmet láttam -, de azt inkább meghagyom a fiatalabb korosztálynak. Mondjuk a regény is egy kamaszlányról szól, de sokkal felnőttesebb témákkal foglalkozik. Főként olyannal, amivel egy tizenévesnek nem lenne szabad foglalkoznia. De gyerek, és bátor, vakmerő a kis Debby. És túl naiv is. Sokszor fecsegi ki a megszerzett, vagy kitalált információit., amikkel nagy bajba sodorja magát.
A történet két részre, vagy két rejtélyre osztható. Az első az, hogy ki is lehet a sorozatgyilkos, aki évenként öl nőket, különböző városokban. Aki hamarosan Debby lakhelyén is lecsap. De valami hiba csúszott a rendszerbe, amire senki sem tudja a választ. Ugyanis a killer felrúgta az évenkénti rendszerét, és megfosztott egy tinédzsert az életétől.
Sok újonnan érkezett városlakóra rálehetett húzni a vizes lepedőt, és látogatóra is, de őszintén leesett az állam, amikor a sorok elárulták az igazi gyilkos kilétét.
A második dolog, ami különlegesebbé teszi ezt a sztorit az átlag krimitörténetektől, az Debby misztikus szelleme. A titokzatos nő, aki hónapok óta megjelenik az álmainak hitt valóságban. A kislánynak egyetlen mázlija van, ami oly sokszor megóvta őt a haláltól, mégpedig ez a múltbéli szellemasszony. Ha ő nincs, és nem menti meg úton útfélen a lány életét, már rég alulról szagolná az ibolyát. És olykor nem a sorozatgyilkos keze miatt. De ki is ez a nő? És mit akar Debbytől? Az utolsó bekezdésben sem kaptam erre választ. Nagyon jó, nem is hiányzott. Mert átcsurrant egy kis rejtély a következő, és valószínűleg az azután következő könyvig. Mondjuk a borítón olvasható "Báthory Orsi történetei" mondatocska miatt egy kicsit kapizsgálom, ki is lehet igazából Debby, de nem mernék rá mérget venni. Inkább megvárom, amíg szépen lehull a lepel a lány eredeti származásáról.

Nekem tetszett ez a könyv, és már bele is kezdtem a Mogyoróallergiába. Bírom Debby karakterét, még ha a kis zöldfülű a meggondolatlansága és a nagy szája miatt sokszor bajba is kerül, de pont ezért érdekes a sztori. A szövegelése is jó, de az elején Lawrence nagyon erőlködött a tininyelv használatával. Sokszor együgyűen fogalmazott, sok szóismétléssel, túl sokkal. De a könyv közepétől már elég jól belelendült a szövegszerkesztésbe, és apróbb humormorzsákat is elszórt egy-egy párbeszédnél, gondolatnál, helyzetnél. A kedvencem az volt, amikor Debby és barátai a gyilkos elfogási tervét beszélték át, és a lemenő nap sugarai átvilágították a főhősnő blúzát, amit a csapat egyetlen fiútagja tátott szájjal figyelt. XD
Laza kis olvasmány, ami kicsit döcögősen indul, de annál érdekesebben folytatódik. Remélem sok kötet fog készülni Debby kalandjairól, mert a helyet már tervezem nekik a polcomon. Már ez az első is a kedvenc olvasmányaimhoz tartozik, adok is neki egy jó pontszámot:

9/10