Suzanne Collins - Futótűz

     A világ egyik legjobb regénysorozatát köszönhetem Suzanne Collins-nak. Az első kötet, Az Éhezők Viadala a legkedvencebb olvasmányom, rengeteget rágódtam rajta, nap mint nap az eseményeken járt az agyam. De nem akartam hamar nekiesni a második kötetnek, már csak azért sem, mert nem szerettem volna  hamar véget vetni ennek a történetnek. Ezért úgy gondoltam, a folytatást majd a második film előtt olvasom el. Hülye ötlet volt, ugye? ;) Nem is tartottam be. Nem bírtam ki, hogy ne tudjam mi történik kedvenc regényhőseimmel.

     Miután Katniss és Peeta megnyerik az Éhezők Viadalát, a győzteseknek járó faluban laknak, mentoruk, a részeges Haymitch társaságában. Egy nap látogató érkezik az Everdeen család új házába. Snow elnök az, aki nyomást igyekszik gyakorolni Katniss-re, mert a Körzetek nagy része, az ő Viadalbéli cselekedetei miatt fellázadtak Panem vezetősége ellen. Ám Katniss a Győzelmi Körút alatt hiába tesz meg minden tőle telhetőt az emberek lenyugtatása érdekében, a lázadás még nagyobb lesz. 
Minden 25. évben megrendezésre kerül az Éhezők Viadala brutálisabb, dupla annyi gyereket felemésztő küzdelme, a Nagy Mészárlás. Miután Katniss lázadáselterelő terve kudarcot vall, Snow azzal bünteti, hogy cseles módon visszaküldi az Arénába. De nemcsak őt, hanem a szabályváltoztatással az eddigi győzteseket is. 

     Az a szép ebben a könyvben, hogy egy jó kis átmenetet képez az első és a harmadik rész közt. Igaz mi más feladata is lenne, de az benne a jó, hogy még rendelkezik az Éhezők Viadala jegyeivel, de már olykor belelóg a Kiválasztott részleteibe. Nem kapunk hirtelen egy új történetet, hanem apránként adagolja az új részleteket. Az tetszett ebben a kötetben, hogy sok érdekes kérdést hagyott maga után. Például a 13. Körzet tényleg létezik? Az a hely, amit az első kötetben elpusztultnak olvashattunk, az mégis létezik, és hogy maradt fent? És az örök kérdés, kit választ Katniss? Mert sokszor összezavarodtam ezt illetően. Őszintén, kicsit ideges is lettem, mert Peeta párti vagyok. Néha úgy tűnt, Katniss tényleg csak barátként tekint Peetára, akire azért van szüksége a rémálmai ellen, mert a fiúval élte át a borzalmakat. Sok helyzet Gale malmára hajtotta a vizet. Igaz az egyik nem volt éppen kellemes olvasmány, mert az új békeőr alaposan megkorbácsolta, viszont a többinél haragudtam rá. De hát szereti Katniss-t, a próbálkozásait nem is lehet felróni. De na...aki Peeta párti, az megérti az érzéseimet. :) Katniss a sok szörnyűség mellett egy igazi kamaszlány gyötrelmével is küzd. Nem tudja a két fiú közül kit válasszon. Vagy inkább ne is válasszon senkit? Ám az egyik Arénabéli balesetnél és csóknál, ahogy Finnick, úgy én is láttam, hogy a lány szíve titkon ki mellett is döntött.
Ebben a kötetben nemcsak a régi ismerősök köszönnek vissza, hanem néhány új szereplő is színre lép. Nekem Finnick Odair és Johanna Mason az a két karakter, akik leginkább megmaradtak az emlékezetemben. Hozzájuk több vicces jelenet és beszólás is kapcsolódik. Közülük Finnick az, aki szimpatikus lett, Johanna-t nagyon nem bírom. A harmadik kötet után meg végképp nem. Az a csaj akármit is élt át, egy beképzelt lúvnya. Keménykedő, de nagyon gyűlölködő is, ami a Kiválasztottban mutatkozik meg a legjobban. Na ott végleg elásta magát előttem. Finnick viszont szívdobogtató karakter, már nagyon várom a filmet, és azt a személyt, aki megszemélyesíti. :)
Olvasás alatt észrevettem, hogy a szövegkörnyezet sokkal könnyedebb, mint az első kötetben. Több volt a szleng, amin néha jót mosolyogtam, de néha túlzásnak is éreztem, még ha az egész történet egy tinilány szemszögéből is van bemutatva. Egy ilyen komoly történetnél, ahol az élet a tét, kicsit fura volt a sok laza szóhasználat.
És a vége...igazi folytatásért kiált. Az első rész történetvezetése önmagában is helytáll, de a Futótűznél már annyi elvarratlan száll marad, amiért muszáj kézbe venni a harmadik kötetet.
Tetszett ez a rész, de nem nyűgözött le annyira, mint az első. Sem érzelmileg, sem történetileg. A túlzott szlenghasználat sem jött be igazán, de a néhány esetben előforduló lazább történetvezetés nem volt rossz. Az Aréna felépítése nagyon jó és átgondolt, ötletes kis "szerkezet", nagyon bejött, de a Nagy Mészárláson azért több izgalmat is eltudtam volna viselni. Olykor unalmas volt. A "játékosok" sokszor csak üldögéltek, kajáltak, és kész. Igen ám, de amikor tényleg kezdett unalmas lenni, jött néhány olyan eset, ami rendesen odacsapott, és nem engedte, hogy elhalasszam az olvasást.

Bár szerintem a Futótűz nem üti meg az Éhezők Viadala színvonalát, mégis egy nagyon jó folytatás, ezért jár neki egy szép értékelés.

9/10      

Az Éhezők Viadala film második része, a Futótűz (Catching Fire), Francis Lawrence rendezése alól kerül ki jövő év novemberében, az eddigi és új főszereplőkkel erősítve. 

A film(ek)ről rengeteg hasznos és érdekes információt ezen az oldalon találtok! 

Vavyan Fable - Mesemaraton: Emlékfutam

     Nemrég bezsákoltam Fable Mesemaratonjának folytatását, az Emlékfutamot. A történet nem meglepően hasonló az első részhez, csak más főszereplőkkel. De azért a régi kedvencek is helyet kapnak egy pár bekezdés erejéig.

     Hella Postor, a multigazdag idős hölgy, évekkel később nosztalgiaképp megrendezi az annak idején nagy sikert aratott Mesemaratont, Emlékfutam alcímmel. Versenyzői nem mindennapiak, akik "terheikkel" még inkább színesítik a kalandokkal teli futamot. A vadregényes tájak élvezetét csakhamar beárnyékolják a maffiózók, vámpír és gyilkos támadások, valamint a féltő társak. 
Allegra egy fiatal, lelki gondokkal küzdő írónő, aki egy véletlen folytán összeakad a maffiózók és egy terhes "keresztlány" célkeresztjében lévő indiánfelmenőkkel rendelkező trénerrel, Brayden-nel. Egyességet kötnek, segítik a másikat a versenyhez való felkészülésben, ám hamarosan nemcsak a nyeremény utáni hajsza köti össze őket. 

     Kicsit nehéz dolgom van ennél a könyvnél, mert az elejét nagyon szeretem. Úgy voltam vele, hogy magasan túlszárnyalja az első részt. De a közepétől valahogy megfeneklett az egész történet. Persze haladt a sztori, de idővel a valóságból túlságosan is fantáziába hajlott egy-két dolog. Értem itt például Allegra volt férjének és agyászának boncesetét, amit nem találtam viccesnek, inkább visszataszítónak. Ember olyat nem élne túl, de a két hapsi simán összekapja magát, és továbbmegy. Persze ez egy könyv, de akkor is, az adott történet vagy legyen fantasy, vagy maradjon meg a mai valóságos résznél. Néhány esetnél is akadt némi hiányérzetem. Például a végén a versenyzők további élete egy pár zárójeles szóval ellett intézve, valamint Allegra és Brayden előző életének története is inkább lógott a levegőben, minthogy érdekesen legyen tálalva. Az a kis rész nem volt rendesen befejezve...szerintem. Továbbá az utolsó oldalakat összecsapottnak érzem, és a végső "küzdelmeket" is.
Hogy valami pozitívat is mondjak - a karakterek sokkal jobban tetszettek, mint az előző kötetben. Főleg a két főszereplő, Allegra és Brayden. Közülük is inkább a nőszemély. Eszméletlen volt, amit levágott Faveláékal. XDXD Már azért a részért érdemes volt elolvasni a könyvet. Persze akad jó pár komikus rész, amin remekül ellehet szórakozni, meg pár új kifejezés, amit simán belehet építeni a szlengszótárakba, ezt nem is vitatom. A jól megszokott humoros Fable stílus itt is méltóképp mutatkozik, főleg az elején. A második felén már ritkábban röhintettem el magam, inkább csak eleresztettem egy-két szolid mosolyt.
Az értékeléssel egy kicsit gondban vagyok, mert ha a két művet össze kellene hasonlítanom, akkor...nem, nem tudnék nyertest hirdetni. Mindkettőnél vannak erős és gyengébb részek. De mivel most az Emlékfutamról van szó, meg kell mondjam, azért megérdemel egy jó osztályzatot. Sokszor kellemesen kikapcsolt, elszórakoztam rajta, és a romantikus szál is tetszett. Az írónő szépen bemutatta a  kémiát a két fél között, és az utolsó bekezdésig lehetett azért szurkolni, hogy igazán egymásra találjanak.

8/10    

Valérie Tasso - Egy nimfomániás naplója

     Ennél a könyvnél is csalok, mert a Mesemaratonhoz hasonlóan ezt is hallgattam. Egyik "legkedvesebb barátnőm" mesélt róla nemrég, hát rákerestem, letöltöttem, meghallgattam, és hmm...érdekes. Valérie Tasso nem akármilyen ponyvaszerű "naplóbejegyzéseket" közöl a nagyérdeművel, hanem pikáns részletekkel ellátott életjegyzeteket.

     Valerié hamar belekóstol az élet nagy dolgaiba, azon belül is a szexualitásba. 15 évesen elveszíti ártatlanságát, ám kíváncsisága, kielégítetlensége miatt, gyakorta tereli az erősebbik nem karjaiba. Felnővén elég sokat tud az érzéki életről, amit előszeretettel kamatoztat. Nagyban válogat a férfiak közt, közben éli a dolgozó nők életét. De egyszeriben, sorozatban kapja a rossz híreket: elveszíti drága nagyiját, kirúgják a munkahelyéről, és még a férfiak is elkerülik. S amikor már eléggé maga alatt van, betéved egy "házba", ahol munkát vállal. És attól a naptól fogva nem ő választja a  férfiakat, hanem ők választják ki őt.  

     Tegnap feldobtam az mp3omra, és munka közben elkezdtem hallgatni. Néha nagyot néztem, máskor elmosolyodtam az eseményeken. Mire kezdtem jobban koncentrálni a könyvre, mint a munkámra, jött valami zene, aztán megint, és megint zene. Mondom mi van? Kapcsolgattam ide-oda a kütyüt, mire felfogtam, hogy ennyi, a sztori pont a közepén ér véget. Állkapcsom a földet kocogtatta, csalódott lettem, mert azt hittem, ennyi az egész történet. A pikáns jeleneteken naná, hogy kikerekedtek a szemeim, de idővel nem ezek kötöttek le, hanem Valérie magánéletének többi része. Néha egész jól bevezet a hálószobatitkaiba, részletesen, az események utáni időt pedig nem untam. Na jó, néha akadtak üresjáratok, de tényleg csak icipici. A szövegszerkesztés nem csak hatásos, hanem olykor humoros. Egy őszinte nő gondolatai, magándolgai, aki jó néhány vicces szófordulattal is megnevettetett - Pikali Gerda hangja tökéletesen passzolt a karakterhez, minden mondatát nagyszerűen adta elő. Persze nemcsak Val-ét, hanem a mellékszereplőkét is -. Egyre kíváncsibb lettem rá, hogy a nimfománia mellett milyen ember, és bevallom, szimpatikus lett. Idővel nem egy rossz nőnek láttam, aki nem bír a vérével, hanem egy esendő nőnek, akinek nincs igazi támasza a nagyvilágban, és a bajban, kamatoztatja az évek alatt megszerzett "tudását".  
Ma rákerestem a könyvre, és örömömre olvastam, hogy 2 CD-s a hangos anyag. És jött a felismerés, hogy nekem az első van meg. Micsoda zseniális felfedezés -.- jaj. Úgy bánom, hogy a második részt nem találom. :( Nagyon érdekel a folytatás. Gyanítom, később már nem lesz olyan "könnyű" dolga, mint az első részben.
A naplóregény filmváltozatát is megtaláltam, mától itt pihen a gépemen, de nem sokáig. Hamarosan meg is nézem, amiről tuti véleményt fogok alkotni, és azt is elolvashatjátok. Remélem alaposan könyvhű lett a film, bár amit eddig láttam belőle, biztos az. A könyv amúgy nagyon jó, szerintem többször visszafogom hallgatni, főleg ha a második rész is meglesz. Papírformában pedig még jobb lenne.

     Nagy sokára meghallgattam az utolsó részleteket is. Mit mondjak, nagyon csalódtam. Olyan hamar, és olyan igazán eseménytelenül lett vége. Mi történt az írónővel? Nem találta naplójának utolsó lapjait? Elfújta a szél, vagy csak kifogyott a tollból a tinta? 
Számomra erősen kezdett, de a vég... az valami hervasztó. Le is csökkentem a pontozásom.

7/10 

Vavyan Fable - A Halkirálynő és a Kommandó

     Egy újabb Fable regény, ami az eddig említettekkel ellentétben full krimi és akcióregény, persze a romantika sem hiányzik belőle, de a legfőbb vonal mégis a nyomozó és csihipuhi részek. A Halkirálynő nem egyetlen történetet foglal össze, hanem több apró bűnügyet is. De ezzel az egy könyvvel nem ér véget a rengeteg kaland, hanem hála az égnek sorozatosan kapjuk Den és Dan izgalommal teli fejezeteit.

      Denisa Wry, Line város aktuális G.I. Jane-e nagyszájú, káros szenvedélyektől nem mentes életet él, a piti és nagykutya bűnkövetők ádáz ellensége. Nő lévén a "gyengébbnek" vélt ügyeket - szatír, útszéli fojtogatós gyilkos - mindig ő kapja, amit rendesen meg is szív. De nem hátrál, nagyobb ügyeket akar, amibe hamarosan bele is folyik. Egy maffiózó célkeresztjébe kerül, aki egyetlen porcikáját sem kíméli. De nemcsak őt, hanem Mogorva kollégáját is szívesen csépelteti embereivel, aminek egy filmforgatás tökéletes fedezéket biztosít. 
A város biztonságáért nemcsak a páros küzd, hanem egy megfoghatatlan igazságosztó: Justitia, aki mögött hamarosan, egy egész "kommandó" sorakozik fel.  

     Anno az egyik munkatársam adta kölcsön ezt a könyvet, amit nagyon szerettem volna tőle megvásárolni, de sajna nem adta el...a piszok. :D :|. A borító nem fogott meg, azt elég gagyinak találom, bár ahogy elnézem, igen spoileres. A tartalom viszont annál inkább lekötött. Denisa egy igazi belevaló pipi, adrenalinfüggő, azt már hamar kilehetett venni. Ahhoz képest, hogy mennyit vedel és cigizik, elég jó fizikummal bír. Amire nagy szüksége is van a bajkeverők ellen. Szegény csajt sokszor sajnáltam, mert két oldalanként agyba-főbe ölték a magukat keménynek hitt "férfiak". Én mondom, ennek a nőcinek annyi élete van, mint egy macskának, ha nem több. És ez csak egy kötet. Képzelhetitek, a többiben mennyid kap...ajjajjj. Ha ebből film készülne, a pasinemzet megsértődne, micsoda szupertúlélő fájterkedik a vásznon. Viszont ha egy kicsit visszafognának a csajt ért sérelmek ábrázolásából, akkor faja akciófilmnek lennénk a szemtanúi.
A romantikus lelkem is kapott egy kis izgalmat, amit a Mogorva Belloq garantál. Méltó a Den által kapott gúnynévre, de a kötekedő viselkedés nála is csak egy palást, mint Denisánál. Még az Isten is egymásnak teremtette ezt a két karaktert, vagány páros. Egyikük sem feladós típus, és a fiatalabb rokonaik sem. Denisa, Martin nevű öcsikéjét le sem tagadhatná - ugyanolyan "mindenbe beleüti az orrát" emberke, mint nővére. Hiába van sokszor veszélyben az élete, fittyet hány mindenre, és csak megy a drága, hogy segítsen a bűnözők ellen. A másik rokon a pici Ella, Daniel kislánya, aki kora ellenére nagyon okos, és ha bajba is kerül, bámulatos módon őrzi meg hidegvérét. Persze egy nem gyenge elrablás után azért eltör a mécses, de kinél nem? Ebbe a kislányba több bátorság szorult, mint bármelyik felnőttbe.
A többi szereplő közül is akadt néhány kedvelhető karakter, főleg Denisa és Daniel közös barátja, az a mozgássérült pasi, akiről sejtettem, hogy igazából kicsoda és milyen szerepet tölt be a történetben, de bevallom, nem hittem benne. Hogy miben? Hát, olvassátok el a regényt, és megtudjátok. ;) Mindenesetre ez a pasi is acélember, az tuti.
Nagyon jó krimi, részletesen közölt akrciórészekkel, izgalmas fordulatokkal, kedvelhető, kellemesen beszólogatós karakterekkel, jó sok megoldott bűnüggyel, és azt hiszem egy függőben lévővel is, aminek kíváncsi vagyok a kimenetelére, de még pihentetem a folytatást..egy kicsit. Ti ne tegyétek! ;)

9/10


                                                   Denisa - Dobó Kata 

                                                    Daniel - Nagy Ervin

Sucker Punch - Art of the Film

     Tavaly tavasszal megint gyerek lettem, amikor bemutatták Zac Snyder fantáziaszüleményét, az Álomháborút. Nagyon megfogott a film, rengetegszer láttam már, és fogom is. Nagyon sajnáltam, hogy sokaknak nem jött be a mozi, de nekem (vagy neked) igen, a többi meg nem számít, nem igaz? ;) Rengeteg képet töltöttem le a filmmel kapcsolatban, rajzolgattam is egy-kettőt a szereplőkről, aztán olvastam valahol, hogy egy könyv is létezik: Sucker Punch - Art of the Film címmel. Először azt hittem, valami szöveges dokumentum: interjúkkal, forgatási képekkel stb, de rájöttem, hogy ez csak egy képeskönyv. Na nem baj, hisz könyv, szóval itt a helye. Már csak azért is, mert az egyik kedvenc filmemről van szó. ;P

A történetre külön nem térnék ki, azt itt elolvashatjátok. Most inkább a képeké a főszerep, amiből van bőven. Sajna az eredeti verziót nem lapozhatom, csak e-book formában, de nem bánom. Ha titeket is érdekel, akkor innen letölthetitek.

Ahogy a film cselekményei folynak, úgy jönnek az "így készült" képek is. Baby Doll otthonának vázlata, pár kép a filmből, amolyan "így képzeltük el a rajzasztalon", és "ez lett belőle". A pár oldal után már a Lenox látható, annak belsejéről készült kezdeti tervek, amik nagyon érdekesek, és szerintem egy-kettő jobban mutat, mint amit a filmben láttunk. Teret kapnak a színpadok, amiket jól megfigyelve rengeteg apróságot észrevettem, bizonyos utalásokat a film végére. A kedvencem a színpad felett lévő, glóriás, angyalszárnyas Emily Browning, aki az ég felé tekint. Íme:

Valószínűleg a felszabadulást akarja elmondani, ahogy a film klipjében Sweet Pea emelkedik ki a (mű) lángok közül.

Ilyen olyan helyszín alaprajza, és végleges formája után, bemutatkoznak a főszereplők. Jó néhány karakterposzter közt egy kis szöveges ismertető van az adott személyekről. Érdekességképpen az elképzelt  ruhákról is akad pár rajz, ami hála az égnek csak papíron maradt meg. Szerintem szörnyűek a csajok első rongyai, a filmben látottak tökéletesek, dögösek, részletesek. A vázlatok inkább bugyivillantós göncök, és nemcsak sejtelmesen.

A legrosszabb tervek talán Baby Doll-al vannak kapcsolatban, mert neki nemcsak a ruhái voltak "JAJ" félék, hanem a kezdeti külseje is. Még jó, hogy Zac a szőke copfos csajnál maradt.

A főbb karakterek után jönnek a "harcos elképzelések", a háborús világok. Eszméletlen mennyi munka volt ebben a filmben, amit jól tükröznek a makettek, vázlatrajzok. A sárkánynak több változatával is szembesítenek, amik nem is rosszak, de a favorit mégis az, ami széles vászonra került. A többi ellenségről is van egy csomó rajz, meg kép, aminek köszönhetően megfigyelhető a gyors akciórészek miatt nem igazán kivehető aprólékos munkák. Főleg a sárkányos rész trolljainál, és a náci katonáknál. Aminek még örültem, azok a fegyvereken látható apró motívumok. Eddig sosem találtam olyan képet, ahol Baby fegyvereinek mintái látszanának, de ebben a képeskönyvben minden megvan. No persze merték volna kihagyni. :P
A futurisztikus városról és a lokálról is sok kép/rajz van, az utóbbiról pedig még több, néhány filmes részlettel megspékelve. Az utolsó oldalon pedig látható az a lobotómiás plakát - az agy különböző területeinek magyarázattal kísért részleteivel - ami az orvosi szobát díszítette.
Azért örülök ennek a képeskönyvnek, mert saját szememmel láthattam a készítők munkáját eleitől a végéig. Nagyon ügyes munkát végeztek, mert a végkifejlet tényleg látványos lett. Csak azt sajnálom, hogy ezeknek az aprólékos munkáknak a többségét a kész produkcióban nem lehetett igazán kivenni. Tudom, nem állhattak külön pózba az ellen tagjai. :D Cserébe itt van ez a könyv, ami rajongóknak kötelező! ;)

10/10        

                         
                                                   

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

     Van egy néhány oldal, amit rendszeresen látogatok, és az egyiken épp a 2012-es filmek közt szemezgettem, amikor felfigyeltem egy érdekes címmel ellátott filmre, Az éhezők viadalára (The Hunger Games). Olvasgattam a filmmel kapcsolatos dolgokat, amikor észrevettem, hogy ez igazából egy könyvadaptáció. Egyre jobban elkezdett érdekelni a dolog, és ahogy közeledett a bemutató napja, gondoltam letöltöm a könyvet. Még egyszer sem olvastam előbb, mint láttam volna az aktuális mozit. Hát miért is ne? Ideje volt elkezdeni.

     Észak-Amerika romjain, megalakult Panem országa. A középréteg eltűnt, a szegények és a gazdagok közt pedig egyre nagyobb szakadék tátong. A területet a csillogó Kapitólium, és a 13 Körzet birtokolja. De amikor a 13. Körzet fellázad a sanyargatás ellen, eltörlik. És, hogy a többi Körzet még csak véletlenül se akarja követni a lázadás útját, a tehetős réteg, példát statuálva megalapítja az Éhezők Viadalát. Ez egy olyan évenkénti valóságshow, amire minden körzetből kisorsolnak egy 12-18 év körüli fiút és lányt, akik élet-halál harcot vívva szórakoztatják a kapitóliumiakat. Csak egy maradhat, akinek jutalma bőség és jó élet. 

A történet főszereplője a 16 éves Katniss Everdeen, aki anyjával és húgával él együtt a 12. Körzetben. Orvvadászatból és gyűjtögetésből tartja fent magát és családtagjait. A területen kívül eső erdőben tölti szabadidejét vadásztársával Gale-el, bizalmas barátjával.
Elérkezett a 74. Éhezők Viadala, ahol az első cetlijét birtokló, Primrose Everdeen nevét sorsolják ki. Katniss, hogy megmentse húgát a biztos haláltól - legalábbis egy darabig -, önként jelentkezik a helyére. Hamarosan kisorsolják mellé a pék fiát, Peeta Mellark-ot, aki néhány évvel ezelőtt megmentette az éhezéstől. De itt most nincs helye a hálának, könyörtelennek kell lennie, ha megakarja nyerni a Viadalt, ha megakarja nyerni az életét. 

     Suzanne Collnis - az írónő - eddig egyik munkáját sem ismertem, de ez a durva trilógia örök favoritommá vált. Négy nap alatt olvastam ki az első kötetet - ami nálam a szűkös szabadidőm miatt rekordnak számít ;P -, és a három közül ez a legnagyobb kedvencem. Miért? Mert ennél a résznél láttam még reményt egy aránylag boldog végkifejletre. Ami többé-kevésbé meg is volt, de...na jó, ezt a témarészt egy kicsit még jegelem, majd elmondom a többi kötetről is a véleményem, de most inkább csak Az éhezők viadalára koncentrálok. Na szóval hol is kezdjem. Az első pár oldalt csak olvastam, de fogalmam sem volt hol járok. Mármint a könyvbéli cselekményekre gondolok. A főszereplő, Katniss szemszögéből van minden elmesélve, aki ébredés után rögtön belevág a dolgok közepébe. Mielőtt még elvesztem volna a 12. Körzetben, az írónő szép lassan bevezetett a részletekbe. Idővel megismertem Catnip-et, a családi állapotát, a barátait, a lakhelyét, az életét nagyban megmentő hobbiját, és az évtizedek óta tartó rettegett Viadalt, amiben eleinte a gyerekek bűnhődtek a szüleik bűneiért - a lázadásért -, de később inkább egy megszokott "programmá" vált a tehetős - ahogy tesóm mondaná - giccspatkányok szórakoztatására.
Próbálom ajánlgatni ezt a trilógiát a környezetemben, de nagy bánatomra az emberek többsége a hetilapokon kívül semmi egyebet nem olvas. :( Ezért a fórumokon olvasom el a könyvet ismerők véleményeit. Nagyon sok tizenéves kedvence ez a könyv, holott szerintem nem igazán nekik való. Igaz fiatalokról szól, de nem ajánlanám kiskorúaknak. Borzasztó jövőképet mesél el az íjászcsaj, amiben szülők és gyermekek rettegnek évről-évre, mert volt néhány bunkó politikus meg mit tudom én pénzeszsák, akik 24 fiatalt csak úgy egyszerűen beterelnek egy Arénába, ahol a kamerák kereszttüzében halomra kell gyilkolniuk egymást. Sajnos azt kell mondanom, nem csodálkoznék, ha valamikor idejutna az emberiség. Már most is pusztítjuk egymást, és a rongy valóságshowk idejét éljük, csak idő kérdése, hogy ezt a két borzalmat valaki egybegyúrja. De sose legyen igazam, legalábbis ebben a dologban NE!
Elgondolkodtató történet, annyi szent. Már a kezdeti dolgok, amit ezek a Lady Gaga szerű népek csinálnak, az felháborító, hát még amit szegény "kiválasztottakkal"! Elvárják, hogy hálásak legyenek a felkészítés alatt kapott étel-ital áradatért. Mosolyogjanak a kapitóliumiakra, majd örömmel vegyenek részt a halálos "sporteseményen". Ilyet!
Kicsit kidühöngtem magam a hatásos történet miatt, most jöjjenek a karakterek. Katniss Everdeen az egyik legkedvencebb hősnőm. Fiatal, de a kemény élet miatt hamar felnőtté kellett válnia. Nem kellett sok idő, hogy azonosulni tudjak vele. Bátor, kitartó, akiben leginkább húga miatt maradt meg még a lélek. Miatta küzdött, mert nem akarta magára hagyni, és később egy olyan emberért is, akinek hálával tartozott. A szőke Peeta igazi galamblélek, kedves, segítőkész, megértő, aki tiszta szívből tud szeretni. Igazi herceg a fehér lovon, aki a mesékkel ellentétben itt nem igazán megmentő. Katniss őt védelmezi, még élete árán is, amikor lehetőség nyílik mindkettejük megmenekülésére. Több van köztük mint barátság, amit a részeges mentoruknak köszönhetnek. Haymitch tettei, és beszólásai sokszor idegesítőek voltak, de olykor humorosak is. Főleg az Effie-vel közös jeleneteknél.
Kevés vicces dolog volt a könyvben, de azért akadt pár rész, ami olvasása közben nem volt folyamatos görcsben a gyomrom. A történet nagy része sakkban tartott, mert teljesen átéltem a Katniss-el történteket. Mintha én is részt vettem volna a hivatalos megjelenéseken, az arénabeli szörnyűségeken. Sokszor megpihen a cselekményvezetés, de azt hiszem ennyi kell. Nem lehet folyton akció, mert akkor az egész elvesztené a valóságtartalmát. Viszont ahol kell, és még a legváratlanabb helyzetekben is ütnek a meglepetés akciórészek. Izgalmasak, mind egy szálig. A vége pedig nagyon jól sikerült kreáció lett. Le van zárva, de mégsem, pont ott marad egy-két elvarratlan szál, ahol kell.
Mostanában nagyon felkapott lett ez a trilógia, ami szerintem maximálisan megérdemli a figyelmet. Tanít, hogy milyenek ne legyünk. Ne váljunk olyanokká, akik kedvtelésből pusztítanak. Sok hülye van, aki cél nélkül, unatkozva szaladgál a világban. Remélem ez a történet továbbra is csak a filmvásznon kel életre, és nem ülteti át senki a mi valóságunkba. Na nem akarok szőrszálhasogató lenni, csak realista vagyok. De hagyom is a félelmem, inkább izgulok a könyvön, meg az év egyik legjobb, bár nem hibátlan regényadaptációján, amiről itt olvashatjátok a véleményemet.

10/10      

 

Danielle Steel - Megváltó szerelem

     Kislánykoromban ismerkedtem meg az írónő munkáival. Pontosabban a regényeiből készült tévéfilmekkel.
Egyik nap épp a közeli város könyvesboltjában vadászgattam valami értelmes könyvre, de bánatomra nem találtam szinte semmi értelmeset a Vámpírnaplók, meg az Alkonyat köteteken kívül. Járkáltam a polcok előtt, mire észrevettem egy tucat Steel regényt. Nem mondhatnám, hogy majd kiugrottam a bőrömből örömömben, de úgy voltam vele, könyvet jöttem vásárolni, üres kézzel már nem megyek haza. Nézegettem, olvasgattam a hátoldalakat, mire kiválasztottam egy rózsaszín borítós lámúrregényt.

     Kezia Saint Martin a húszas éveiben járó árva örökösnő, állandóan a felső tízezerrel foglalkozó lapok címoldalán szerepel. Gyámja gyermekkorától fogva óvja, de a lány nem érzi magát biztonságban az etikett világában. Míg életének egyik részét a megkívánt módon éli: kísérőjével állandó résztvevő a pazar estéken; addig a másikat eltitkolja a kíváncsiskodók elől: a város művésznegyedében rendszeresen látogatja szeretőjét, aki mellett felszabadultan élvezheti a szabad ifjúságot.

Mivel nem szereti a megkövetelt életvitelét, ezért írói hajlamát egy pletykarovatban éli ki, amiben gúnyosan tálalja sorstársai piszkos kis titkait. A gazdagok félnek is az álnevet használó firkásztól, mert magándolgaikkal igen kényes, cikis helyzetekbe kerülnek. Ám Kezia, nemcsak egy rovat írója. Komoly dolgokkal is foglalkozik. Hamarosan kap egy munkát, amiben egy börtönviselt, börtönreformárrá előlépett férfival kell interjút készítenie. Lucas Johns-ra nagy hatást tesz a lány, ami vissza is igaz, de Kezia fél előrelépni. Fél szembenézni a gazdag réteggel, fél vállalnia önmagát, hisz a hagyományok követői többen vannak, mint az ellenszegülők. Ám egy nap a szívére hallgat, és elfogadja a viszonzott, megváltó szerelmet.

   

     Azt hiszem, egy vihar alkalmával vettem kezembe a könyvet. Az első jó néhány oldal kínszenvedés volt, nem bírtam felfogni azt a sok előkelő helyet, amit az írónő felsorol. Sok-sok étteremnév, meg miegymás fárasztotta az elmémet, és már épp azon voltam, hogy lerakjam a könyvet egy pár hónapra pihenni, amikor jött a lényeg: Lucas Johns. Nem mondom, a férfi megjelenése előtt is akadt pár érdekes oldal, amit érdemes volt elolvasni, de az ő felbukkanásával kelt életre a regény. Érezhetően Kezia a legeslegfőbb szereplő, de Lucas is hatalmas részt foglal el a történetben, ahogy a lány szívében is. Az ő szerelmük nem egy szokványos, klisékre épülő romantikus giccsparádé, hanem egy drámával átszőtt történet. Nem tudom, talán rossz passzban voltam, de az utolsó oldalakat végigbőgtem. Annyira, de annyira együtt éreztem  Keziával, amit magam sem hittem. Beszippantott a lelkivilága, minden tettét, gondolatát, a magaménak éreztem. Idővel egy kicsit még csodáltam is, hisz kibújt az árnyékából, belsőleg fejlődött, már nem bólogatott pusztán elvárásból, hanem megtanult nemet mondani.
A cím találó, mert ez a történet tényleg egy megváltó szerelmet tartogat. A kezdeti unalmat felváltotta a szabadságot jelentő szerelem, ami ha érthetetlenül át is váltott sírógörcsbe, mégis magával ragadó volt. Nem hasalok el ettől a regénytől, de jó kis olvasmánynak tartom. Még tanulságosnak is. Azért, mert arra ösztönöz, hogy vállaljuk magunkat, legyünk erősek, mert akármennyire is szörnyen kitol velünk az élet, az megy tovább, nekünk pedig vele kell haladnunk. És nem kell mindig a rosszra emlékeznünk, mert a jóból több van.

8/10