E.L. James - A szürke ötven árnyalata

     Mostanság ahányszor neteztem, állandóan egy szürke nyakkendős borítójú könyvreklámmal találkoztam. Előbb-utóbb meg is tette a hatását a sok "találka", mert egy alkalommal rákattintottam a reklámablakra, és közelebbről is megismerkedtem a történettel. Aztán beszereztem a könyvet, és elkezdem olvasni, és olvasni, és olvasni... huuuuuh alig bírtam letenni.

     Anastasia Steel nyugodt élete egycsapásra megváltozik, amikor szívességet tesz beteg barátnőjének, és maga készít egy interjút a multimilliomos üzletemberrel, Christian Grey-el. A férfi azonnal mély benyomást tesz rá, szürke szeme veszélyesen magához vonzza a lányt, mint lámpafény a pillangót. Ana nem bír ellenállni a férfinak, aki bár megpróbál távolságtartó maradni, de a lányhoz hasonlóan ő is átadja magát a vonzalomnak.
Rövidesen szenvedélyes viszonyba kezdenek, ami alatt Ana nemcsak a szexualitás gyönyöreit ismeri meg, hanem a titokzatos Mr. Grey kedvelt, sötét életvitelét is, amibe a férfi egy szerződés aláírásával próbálja bevonni a frissen diplomázott lányt.    

     Azt a mindenit, ez aztán a forró olvasmány!
Olvastam, hogy ez a könyv a Twilight alapján íródott, tiszta fanfic, csak más nevekkel, és 18 éven felülieknek  szánt tartalommal. Aláírom, mert részben igaz, de hol itt a baj? Merthogy a mai YA történetek imitt-amott, apróbb-nagyobb változtatásokkal szinte mindegyik Meyer híres vámpírtörténetének mása. És mégis, szeretjük őket, mert ha az alap nagyrészt ugyanolyan, mégis újdonságot tartogatnak. De most tegyük félre az ifjúsági regényeket, mert amiről most szó lesz, az nem serdülőknek való.
A történet egy csetlő-botló húszas évei elején járó lányról, és egy bronzhajú, nagyon vonzó, titokzatos és ellenállhatatlan férfiról szól, akik hamar egymásba gabalyodnak, amit több mint 400 oldalon keresztül olvashatunk. Persze a könyv több oldalszámmal rendelkezik, az említett oldalak csakis érzéki kapcsolatukat mesélik el, Ana által. Engem cseppet sem untatott a történetvezetés, még ha nem is volt benne magasröptű tartalom. Nekem tetszettek a szexjelenetek, izgalmasak voltak, igaz a végére kicsit kezdtem kiégni tőlük, de akkor is lekötötték a figyelmemet. A könyv olvastatta magát, nagyon is, és ezt szeretem. Utálok több hétig kínlódni egy könyvvel, mert nem köt le a tartalma ilyen meg olyan oknál fogva. Volt már rá példa, hogy hónapokig szenvedtem egy regénnyel, csak mert tisztességesen beakartam fejezni. De James szürke árnyalatánál ez a veszély nem állt fent, egy másodpercig sem. ;) Hát a sztori szex-szex hátán, a karakterek magánéletéről Ana kivételével nem lehet sokat megtudni, de ez biztosítja a következő kötethez vezető kíváncsiságot.
Ana, hát néha irigyeltem, de sokszor nem. A könyv elején annyira Bella volt; béna és szerencsétlen, naiv, meg minden, ami csak idegesítő tulajdonság. De néha megnevettetett, és a lapok múlásával kezdtem megkedvelni. Főleg azért, mert a végére határozott lett, képes volt nemet mondani, sőt.
De aki még inkább megfogott, az Christian. Az egész pasi olyan mint egy jéghegy, meg olykor félelmetes, de ugyanakkor nagyon vonzó jelenség. Kíváncsi vagyok erre a lelkileg megsebzett kisfiúra, akinek szüksége van az igazi törődésre. - Legszívesebben magamhoz ölelném, de azt nem díjaznám, ha visszaakarna cirógatni egy korbáccsal.- Zárkózott, aki a szexben teljesedik ki, s a módszerei sem mindennapiak. Ámbár azért megmutatta gondoskodó énjét is, ha néha fojtogató is volt a stílusa... túl basáskodó. Viszont előbukkant kedves, humoros oldala is, főleg az Anával váltott üzeneteknél, amik nagyon tetszettek.

A történet - a maga módján - bejött, a főkarakterekkel is szimpatizálok. A mellékszereplők nem kötöttek le, talán Kate az egyetlen, akitől olvasnék még pár beszólást. Amit még ezek mellett szeretnék megemlíteni, az a fordítás. Elhiszem, hogy az eredetiben is sokat szerepel a "szent sz@r" kifejezés, de kétlem, hogy annyit, mint a magyarban. Hát valami irtó bosszantó volt bekezdésenként találkozni ezzel a szöveggel. De ez még semmi, mert az oroszlánkirály lángoló szexén néztem csak nagyot. Mi a csudának kellett a Kings of Leon-t lefordítani? Elég bugyuta, és vérciki ötlet volt. Hála Istennek a folytatásban már jobban a körmére néztek a fordítónak, de ezek a hibák óriásiak, és rengeteg van belőlük, viszont ezektől eltekintve mégis tetszett a könyv... nagyon is...

10/10      

     Mint minden sikerkönyvből, ebből is látunk majd filmadaptációt, amit - nem meglepő - nagyon várok! Számomra Matt Bomer és Alexis Bledel a legtökéletesebb páros, de sok helyen látom, hogy Ryan Gosling és Emma Wattson lesznek a főszereplők. Izgatottan várom a végeredményt, nekem most már mindegy kik lesznek a főpárok, csak jól adják elő magukat.       

      Aztán meg nemrég találtam egy nagyon profin összerakott trailert, ami egy klip erejéig engem is megihletett. Elvettem belőle, hozzátettem, alápakoltam egy nekem tetsző, és szerintem hozzáillő zenét. Remélem bejön, élvezzétek. ;)

Cassandra Clare - Csontváros

     Már jó ideje ütköztem úton-útfélen Cassandra Clare nevébe, főleg a Csontváros (City of Bones) könyve kapcsán. Aztán láttam, hogy ebből a könyvből, és a folytatásaiból filmet készülnek csinálni, és kíváncsi lettem a történetre. Nemrég pedig rátaláltam egy nagyon jó oldalra, ahol az írónő munkáival foglalkoznak, és ugye a mostani legnagyobb aktualitás a Csontváros film. És, hogy ne legyek nagyon lemaradva, rákerestem a könyvekre, és nekiestem az első kötetnek.

     Clary Frey egy este legjobb barátjával, Simon-al, elmegy a közeli Pandemonium nevű szórakozóhelyre. Dübörög a zene, a tömeg egyként táncol, amikor Clary észrevesz egy érdekes szépséget, talpig fehér ruhában, aki egy fiút csábít egy félreeső raktárajtóhoz. Utánuk megy, de amit ezután lát, soha nem felejti el: a lányhoz csatlakozik még két másik fiú, akik körbefogják az elcsábított srácot, és fegyvert fognak rá. Clary rosszat sejt, ezért közbeavatkozik, de a fiú démonná változik, és rátámad egyikőjükre, ami a halálát okozza. De a sokknak itt még nincs vége, mert a vörös Clary-n kívül, senki sem látja a démonölő triót. Vajon miért? Hamarosan erre is fény derül, amikor anyját titokzatos módon elrabolják, róla pedig kiderül, hogy nem az a mindennapi lány, akinek eddig hitte magát.

     Érdekes kis történet, a Harry Potter-hez tudnám hasonlítani. Rengeteg varázslat, démonok, vámpírok és ősellenségeik a farkasemberek, tündérek... szóval mindenféle lényekben bővelkedő ez a sztori, de legfőképp a tinédzserek állnak a középpontban, belőlük is leginkább Clary, valamint Jace. De előbb nézzük a történetet:
 A sztori tetszik, és a cselekménysorozat is egész jó, de az adagolás kicsit... hát ugyanolyan. Először egy kis lazaság, aztán akció, megint lazaság, aztán megint akció, és ez így megy több száz oldalon keresztül, amibe persze egy kis humor is belecsorog olykor-olykor. Viszont nekem jobban tetszett volna egy olyan történetvezetés, ami lassan adagolja az egyre izgalmasabb akciókat, titkokat, információkat, ami részben meg is volt, de van némi hiányérzetem. Igaz, a végét már előre lelövettem magamnak a könyv olvasása előtt, de elvártam volna, hogy a tudás birtoklása ellenére is érdekesen, izgalmas körítéssel kapjam meg a végét. Ehelyett kicsit unalmas volt, és kissé eseménytelen. Izgalmat vártam, de csak nyugodtan olvastam az utolsó oldalakat. Ennyit a történetről, most jöjjenek a karakterek:
Clary-t nagyon bírom, de még inkább a kissé pökhendi Jace-t. Szerettem a jeleneteiket, a csipkelődő párbeszédeiket. Simon, hát őt nem zártam a szívembe, de patkányként csíptem. Alec, róla nem sok mindent tudtam meg, távol áll tőlem a karaktere, viszont testvérét Isabelle-t megkedveltem. Igazi csajos csaj, s emellett még könyörtelen Árnyvadász, aki profin végzi "munkáját". Akit még sok szereplése mellett is idegennek érzek, az Luke, ám van egy karakter, akit ha nem is láttam minden oldalon, de vetekszik Jace-el, és ő Magnus. A kisugárzása, a beszéde, mind megfogott, és magához vonzott. Remélem vele a második kötetben többet fognak foglalkozni, mert ígéretes karakter. Clary anyja, hát őt sajnáltam a múltja miatt, és vállon veregetném a bátorságáért, kitartásáért.
A kedvenc, és a semleges szereplők után szót ejtenék azokról, akikben vagy csalódtam, vagy ki nem állhatom. És ez Hodge és Valentine. Hodge nagyon meglepett, elég ha annyit mondok, gyáva kukac. Valentine pedig egy mocskos alak. Nem tudtam átlátni rajta, rettentő gonosz figura. Nagyon sajnáltam Clary-t és Jace-t, amikor rájuk mosolygott, miközben látta a kettejük közt kialakuló kapcsolatot, és szavaival kínozta őket családias beszédével. Remélem jól megjárja, ráférne.

Bízom a sorozat épülésében, mert jó volt olvasni, csak az arányokkal nem vagyok kibékülve. A folytatástól több csavart várok, érdekes részletet, és Clary kiképzését, valamint több Magnus-t.

8/10    

Szeretnél minél többet megtudni Cassandra Clare regényeiről, és a Csontváros film részleteiről? Akkor katt ide, és kellemes nézelődést kívánok! :)

Egy kis kedvcsináló a készülő filmhez: